III. felvonás 24. fejezet

Sziasztok! A hét eléggé káoszos volt, de ma tudok nektek hozni egy fordítást, és szerencsére a karácsonyi is gőzerővel készül :) Jó olvasást ehhez!

Amikor kinyitottam a szemem, még mindig sötét volt odakint, ennek ellenére Harry már teljesen felöltözött.

– Kelj fel és járj!

Az egész testem elgémberedett attól, hogy ülve aludtam.

– Hány óra van? – nyögtem fájdalmasan.

Harry az éjjeliszekrényen lévő órára mutatott.

– Négy. Gyerünk, itt az ideje, hogy dolgozni menjünk.

Nem szerettem a reggeleket. És amúgy is, a hajnali négy mióta számít reggelnek? Bebújtam a takaró alá.

– Megőrültél – jelentettem ki, mire lehúzta rólam a takarót.

– Kelj fel. Késésben vagyunk.

– A baglyok vagy a denevérek szerint? Még az éjszaka közepe van!

– Öt perced van. Addig lefőzöm a kávét.

– Oké, persze.

Amint lement a földszintre, azonnal visszaaludtam. A következő dolog, amire emlékszem, egy erős csattanás a fenekemen. 

– Aú! Mi a fészkes fene?!

– Fel!

Esélytelen volt. Még akkor sem tudtam volna felkelni, ha akartam volna. Egy kis erődöt építettem magam köré Harry párnáiból. Erre válaszul taktikát változtatott, és megéreztem az ajkait a nyakamon.

– Ó…

A puha csókjai elindultak lefelé a gerincem vonalán, egészen a derekamig. A hátamra fordított, aztán a szájába vett az alsóm anyagán keresztül.

– Mit kell csinálnom, hogy felkelj?

Most már teljesen éber voltam. A szemeim nyitva voltak, ahogy néztem őt. A haja össze volt fogva, és egy virágos inget viselt fekete farmerrel, ami kiemelte a szép combjait. Istenem, mégis hogy a francba tudott ilyen nyálcsorgatóan kinézni már korán reggel? Én leginkább egy dühös oposszumra hasonlítottam.

Bizakodva bújtam ki a bokszeremből, mire Harry felvonta a szemöldökét. Egy kicsit zavarban voltam, hátha félreértettem a helyzetet, de még ha így is történt, tudtam, hogy Harry nem haragudott volna érte. De nem értettem félre semmit.

A kezébe fogott, és a vékony, hosszú ujjait a férfiasságom köré fonta, aztán lassan mozgatni kezdte a csuklóját. Az érintése felfedező jellegű volt, mintha próbálná megérteni, milyen érzés tapintani minden egyes centit, a kontúrokat.

Elégedetten felsóhajtottam, és széjjelebb nyitottam a lábaimat.

– Szereted a kezem? – kérdezte.

– A szádat jobban szeretem – feleltem, mire Harry arcán megjelentek a kis gödröcskék.

Eszembe jutott, hogy ebben a felállásban ezt még sosem csináltuk. Én kényeztettem már így, de ő még nem viszonozta, és ezidáig semmilyen formában nem voltam még benne.

Általában nem vagyok ilyen parancsoló, de hát ő ugrasztott ki az ágyból hajnali négykor!

– Vegyél a szádba – mondtam neki, miközben a hüvelykujjammal végigcirógattam az ajkát.

– Szeretném – válaszolta Harry hezitálva, és a légzése felgyorsult. Lebámult rám, és közben ráncolta a homlokát.

– Csináltad ezt már mással, ugye? – csak vicceltem, de Harry olyan furcsán viselkedett, hogy muszáj volt rákérdeznem.

– Igen.

Harry az ágyra térdelt, lehunyta a szemeit, aztán megéreztem a lélegzetét a belső combomon, és úgy éreztem, talán már ennyi elég lesz, hogy elélvezzek. A feje felé nyújtottam a kezem, aztán kivettem a hajgumit a hajából, hogy a sötét fürtjei szabadok lehessenek.

– Mit csinálsz? – kérdezte összezavarodva.

– Csak szeretem, ha le van engedve a hajad. – Tényleg nem értettem, miért szorong annyira. – Harry, nem kell, ha…

– De akarom. Maradj nyugton.

Sértettem kifújtam a levegőt. Ez nem fog működni kettőnk között, ha Harrynek kell állandóan irányítania, ha én nem szólhatok bele, és…aztán megcsókolta a makkomat.

– Harry! – lihegtem.

Megnyalta az ajkát.

– Akarom – ismételte, mint egy mantrát, aztán lehunyta a szemeit, és újra megcsókolt lent, de most nem húzódott el.

Beleharaptam a párnába. A keze most újra körbeölelt, és simogatni kezdett.

– A szád, a szád, a szádat akarom – könyörögtem.

Harry arca kipirult, és ahogy végignéztem rajta, láttam a saját erekciója körvonalát a nadrágjában. Megéreztem a nyelvét magamon, ami nedves és forró volt.

– Tetszik – mondta magának. – Ez jó.

Tovább nyalogatott, és máris közel voltam, de nem így akartam, hogy vége legyen.

– Vegyél a szádba. Mindjárt elélvezek, és a szádba szeretnék.

Harry lassan kinyitotta a vörös ajkait, és erőt kellett vennem magamon, nehogy azonnal közéjük hatoljak. A szempillái az orcáját simogatták, amikor végre az ajkai lecsúsztak a farkamon. Ökölbe szorítottam a kezeimet.

– Ó, Istenem, Harry, a szád… az a csodálatos szád.

Ez maga volt a mennyország. Olyan, mintha folyékony szaténba mártottak volna. A szája nedves volt, és hihetetlenül puha. Még mielőtt teljesen elmerültem volna benne, a csúcsra jutottam. Fogtam a tarkóját, és miközben hosszan élveztem, a puha ajkai csillapították a remegésem. Lassan elhúzódott, és a tágra nyílt szemei találkoztak az enyémekkel, mintha sokkolta volna, ami történt. A mellkasomra húztam és megcsókoltam a fejét.

– Hihetetlen volt. – Úgy éreztem, most már tényleg az enyém, mintha végre adott volna egy kis darabot magából. Elégedetten felsóhajtottam, aztán újra megcsókoltam, de ő túlságosan csendes és mozdulatlan volt.

– Harry – mondtam lágyan. – Törődöm veled. Ugye tudod?

Felemelte a fejét, és megdörzsölte a szemét.

– Tudom.

Nem értettem, miért reagált ennyire érzelmesen, de kíváncsi voltam. Ez még jelentőségteljesebbé tette azt, amit csináltunk, és ettől még inkább az enyémnek éreztem.

– Szoríts magadhoz – mondta. A mellkasomhoz húztam, és a nyakamba fúrta a fejét. Éreztem, hogy az arca nedves a könnyektől. Ő teljesen fel volt öltözve, míg én meztelen voltam.

– Fel kéne öltöznöm.

– Nem. Maradjunk így egy kicsit.

Elmosolyodtam. Szerettem ezt. Szerettem azt is, hogy mennyire sebezhető, és hogy szüksége van rám. De ahogy simogattam a hátát, rájöttem, hogy beszélnünk kéne. Nem érdekelt, hogy Harry bizonyos szexuális dolgokkal kapcsolatban bizonytalan volt, de úgy éreztem, tudnom kell, hogy mik ezek a dolgok, és miért.

– Szeretnél róla beszélni? – kérdeztem óvatosan.

– Miről? – kérdezett vissza, és még jobban a nyakamba fúrta magát.

– Harry, már számtalanszor szexeltünk, és ez volt az első alkalom, hogy te… és mi még mindig nem…

Könyörögve fonta körbe az ujjait a csuklómon.

– Mondtam, csak egy kis időre van szükségem.

Ez természetesen egy észszerű kérés volt, de nem olyan, amivel ezelőtt találkoztam, és nem olyan dolog, amiről azt hittem, Harry igényelné. Amikor iskolába jártunk, nagyon bízott bennem, és igaz, hogy csak egyszer csókolóztunk, de akkor kezesbárány volt, és kérdés nélkül adta magát nekem.

Minden kapcsolatnak volt egy természetes ritmusa, és ez volt a miénk. Most elzárta azt a fiút valahová, akit ismertem, és már az, hogy a szájában voltam, olyan érzés volt, mintha egy hatalmas falon jutottam volna át.

– Nem bízol bennem?

– Bízom benned!

– Nem szeretted?

– Szerettem, hogy a számban vagy – felelte elpirulva.

– Mi van a…

A hátára fordult mellettem.

– Nem tudom.

– Nem tudod? Csináltad már?

– Igen! – mondta védekezőn. – Lehetne, hogy nem beszélünk erről többet?

A könyökömre támaszkodtam, és átkaroltam őt.

– Nem bosszantani akarlak, de ha szeretők leszünk, tudnom kell ezekről a dolgokról, hogy még véletlenül se lépjek át semmi láthatatlan határt.

Harry a plafont bámulta, és éreztem, hogy mennyire dühös.

– Nem szeretem, oké?! Ezt akartad hallani? Soha nem tetszett, és nem biztos, hogy valaha megváltozik a véleményem! Nem leszek a tökéletes szerető számodra. Én nem vagyok Jeffrey. Nem lehetek minden, amire vágysz, és amit megérdemelsz. Sajnálom, hogy ilyen csalódás vagyok.

– Nem vagy csalódás – mondtam halkan, teljesen elképedve.

– Ezzel azt akarod mondani, hogy nem zavar? – hallottam, ahogy a kegyetlenség átitatja a hangját, és próbál magától ellökni. – Hogy ha sosem hagyom, hogy megdugj, majd velem akarsz maradni?

Olyan nagyon önzőnek éreztem magam, de muszáj volt őszintének lennem vele.

– De, zavar, Harry. Szeretnélek megkapni. Teljesen. De…

– De?

– Te vagy a legjobb barátom! Lehetne ezer Jeffrey-m, akik megengednék, hogy azt tegyek velük, amit akarok, de ők mégsem lennének te.

Harry összeszorította a fogait.

– Megengedem, ha ez az, amit akarsz.

– Azt akarom, hogy te is akard – suttogtam, miközben az arcát néztem reménykedve.

Az arckifejezése kiolvashatatlan volt. Nem akarta, most már nyilvánvalóvá vált nekem is, és úgy éreztem, ebbe beleszakad a szívem. Nem maga a cselekmény miatt akartam, hanem azért, amit reprezentált. Nem engedte, hogy a legintimebb gyönyörben részesítsem, és nem mutatta meg a legsebezhetőbb oldalát. Sajnos ettől nem akartam őt kevésbé, inkább csak jobban, mint valaha. Harry szomorúan a feje mellé emelte a karjait, mire felé másztam és elkezdtem csókolni. Az összes frusztrációmat az ajkain éltem ki, ahogy durván csókoltam egészen addig, amíg nem kapott levegőt, és az én tüdőmből szívta ki az oxigént. Elkezdtem megszabadítani a ruháitól, amit készségesen engedett. Kigomboltam az ingét, és félredobtam. Kicsatoltam a farmerját és egy mozdulattal lerántottam róla, ahogy aztán a selyem alsóját is. Nem tűnt idegesnek, inkább beletörődőnek. Néha ilyen volt: mintha teljesen halott lenne belül.

– Óvszer van az éjjeliszekrényben – mondta.

– Nem foglak megdugni! – feleltem dühösen. – Azt hiszed, ilyen ember vagyok?

– Nem tudom, Louis. Mondd meg te! Ez nyilvánvalóan egy nagy dolog neked.

– Igen, nagy dolog! Szerelmes vagyok beléd!

Harry nem válaszolt. A meztelen testemet az övéhez szorítottam, és erősen öleltem. Érezni akartam a bőrét a bőrömön. Ha már nem kaphatom meg, akkor a lehető legközelebb akartam lenni hozzá.

Harry az enyémre tette a kezét:

– Sajnálom, hogy nem lehetek az, akit akarsz.

– Hagyd abba. Pontosan az vagy, akit akarok.

Órákig így maradtunk. Figyeltem, ahogy a nap felkelt, és éreztem, ahogy melegíti az összefonódott tagjainkat. Bár vitatkoztunk, és mindketten csalódottak voltunk, ez a probléma még közelebb hozott minket. A szeretkezés intim, de a veszekedés is. Harry felfedte egy másik részét is előttem, és mint mindene, ez is értékes volt számomra. 

Felöltöztünk és kávéztunk. Harry bevette a fájdalomcsillapítót, és ez egyfajta kimondatlan megállapodás volt köztünk, hogy aznap éjjel újra vele alszom.

Harry inkább sétálni akart, esetleg metrózott volna, de a térde miatt leintettem egy taxit. Egész úton a vállamon pihentette a fejét.

Nem akartam dolgozni menni. Inkább az ágyban maradtam volna, hogy csókolózzunk és beszélgessünk. Azt kívántam, bár tudnék olvasni a gondolataiban. Ő is szeretett? Nem mondta, amikor bevallottam neki. Persze, hiszen elég hamar jelentettem ki, ezért nem is hibáztathattam, hogy meghátrált. Ettől függetlenül azon gondolkodtam, vajon szeret-e. Reméltem, hogy igen. 

Az egész társaság az A stúdióban gyűlt össze, hogy találkozhassunk az új koreográfussal. Harry és én együtt léptünk be, mire azonnal összesúgtak a helyiségben. Harry már megszokta, hogy a kollégái félnek tőle, és gyűlölik, de én nem.

Tagadhatatlanul erős párost alkottunk. Nem kedveltek minket, de annál inkább tiszteltek. A háttértáncosok szétváltak, hogy utat engedjenek nekünk a terem közepe felé. Éppen készültem volna leülni Harry mellé a földre, amikor a térdei közé húzott. A mellkasának dőltem, és elkezdte masszírozni a vállam, gyengéden gyúrva az izmaimat. Harry furcsán szeretetteljes volt, amikor a társaság többi tagja körülöttünk tartózkodott. Büszke volt arra, hogy az övé vagyok. Nem hiszem, hogy bárkivel is lett volna alkalma dicsekedni, hiszen először fordult elő, hogy valaki fenntartások nélkül mellette állt.

Mindenki tudta, hogy együtt vagyunk, bár nehéz lett volna megtippelni, mit gondolnak pontosan a kapcsolatunkról. Harry legnagyobb ellenségéből egyik napról a másikra lettem a szeretője és védelmezője. Valószínűleg azt gondolták, ez az apokalipszis jele.

Gigi, Zayn és Eleanor éppen a terem túloldalán álltak. Óvatosan feléjük mosolyogtam, mire megcsóválták a fejüket.

Harry lenézett rám, és a tenyerébe fogta a fejem.

– Ne aggódj. Majd megbocsátanak.

– Nem vagyok ebben olyan biztos – mondtam összevont szemöldökkel.

– De én igen. Ellenállhatatlan vagy – felelte, aztán megcsókolt az egész terem előtt, akik sokkosan és rémülten néztek minket.

Aztán Kenneth és Liam sétáltak be, majdnem ugyanolyan árnyalatú szürke öltönyben. Igaz, hogy Liam volt Kenneth szószólója, de most érzékelhető volt a nyilvánvaló feszültség kettejük között. Nem viccelődtek egymással, amikor Liam átadta a papírokat, Kenneth csak némán elvette őket. Az ajkaimat Harry füléhez szorítottam:

– Mikor fogsz beszélni Kenneth-el Liamről?

– Még ma – mondta, és láttam, hogy ő is észrevette a kettejük közötti ellenségeskedést.

Kenneth megköszörülte a torkát, és beállt a helyiség közepére, majd nagy karmozdulatokkal kezdett beszélni, mint mindig, amikor az egész társaság előtt szólalt fel.

– Mielőtt az új koreográfus megérkezne, szeretném elismerni Maurice Charrat kemény munkáját. – Mindenki tapsolni kezdett. – Távozása hatalmas veszteség az egész produkciónak – vetett szemrehányó pillantást Harryre és rám.

Harry felhúzta a térdét, és ásított, mint egy elégedett macska. Olyan rossz volt!

– Nagyon nagy szerencsénk volt, hogy találtunk valakit, aki elvállalta a munkát ilyen rövid időn belül. Ráadásul a koreográfus, aki elfogadta az ajánlatot, véletlenül éppen ennek az iparágnak az egyik legmegbecsültebb tagja. Számos Hattyúk Tava produkciót rendezett már szerte Európában, és a karrierje során ötvenkétszer táncolta a balettet Siegfried vagy Von Rothbartként. Óriási megtiszteltetés, hogy ma itt üdvözölhetem őt.

Liam az órájára nézett. Az óra kilencet ütött, és a stúdió ajtaja kinyílt. Nem más állt ott, mint Alexander Beauchamp.

Az összes táncos felállt a teremben. Elszakadtam Harrytől, és Beauchamp karjaiba futottam.

Gondolom, az előző részek után nem lepődtetek meg túlságosan... :/