Encore One

Sziasztok. Nagyon régen volt már rész itt, pedig még tartozom nektek a plusz fejezetekkel. Talán már el is felejtettétek ezt a történetet, talán nem, de most végre itt egy kis extra rész hozzá :)

Egy kis idővel Beauchamp érkezése előtt

Már azóta meg akartam csókolni Harryt, mióta először megláttam. Sajnos, nem én voltam az egyetlen. Harry azok közé a ritka hollók közé tartozott, akik őrülten gyönyörűek, de ennek nincsenek tudatában. A lányok és a fiúk nyíltan bámulták, mire ő csak visszamosolygott rájuk, mert azt gondolta, mindenkinek olyan ártatlanok a szándékai, mint a sajátja. Nem is sejthette, hogy csak egy dolog járt a fejünkben, engem is beleszámítva. 

Az öltözőben voltunk egy fárasztó óra után Madame Lesauvauge–zsal. Harry levetkőzött, csak a táncos öv volt rajta, a bőre harmatos volt és üde rózsaszín. Izzadt fürtjei a szemébe omlottak, ahogy lehajolt.

Néztem őt, de nem én voltam az egyetlen. 

Az öltöző túlsó végében ácsorgott Rafael Casilla. Rafael és én tizenegy éves korunkban kezdtük az RBS–t, de sosem voltunk barátok. Az úrias spanyol egy exkluzív klikkbe tartozott, amely főleg bevándorlókból és más, kiábrándult gazdag gyerekekből állt. Eleanor is közéjük tartozott, és előfordult, hogy ők ketten randiztak. Rafael inkább a lányokat szerette, de ha egy fiú elég csinos volt az ízlésének, akkor kivételt tett.

Harry elé álltam, hogy kitakarjam Rafael látószögéből.

Később, amikor az udvaron voltam, és a hátamat a betonépület falának támasztva cigiztem, Rafael elkezdett felém sétálni. Az őszi szél felkapta a lehullott leveleket, és a fiú körül örvénylettek. A levelek színei illettek borostyánsárga szemeihez és a teveszőr kabátjához. Megkínáltam egy szállal, de ő kinyitotta a saját arany cigaretta tartóját, aminek az elejére a monogramja volt gravírozva. Rafael és én sokszor álltunk már odakint, miközben cigiztünk, de ez volt az első alkalom, hogy mellém lépett és beszélgetést kezdeményezett. 

– Mióta vagytok barátok Harryvel? – kérdezte, miközben a kíváncsi tekintete találkozott az enyémmel. Az izmaim megfeszültek.

– Néhány hete. Szobatársak vagyunk.

– Gyönyörű fiú – mondta Rafael erős spanyol akcentussal.

Tisztában voltam vele, hogy Harry gyönyörű, és tudtam, hogy más is így gondolja, de ahogy Rafael nyíltan kimondta, teljesen bepánikoltam. Olyan érzés volt, mintha valaki megtalálta volna az elrejtett kincsemet, és éppen megpróbálná ellopni.

– Van valakije?

– Még csak egy gyerek!

– Azt hittem, velünk egykorú.

– Igen, de ő nem olyan.

– Nem szereti a fiúkat?

– Most a sulira koncentrál – válaszoltam.

– Magadnak akarod őt – húzódtak széles mosolyra Rafael telt ajkai.

– Tessék?! – Nyilvánvalóan. Hülye volt?

Rafael kifújt egy nagy adag füstöt a szája oldalán.

– Tisztellek téged, Louis, tényleg, de ha nem kezdeményezel nála, akkor majd én fogok.

Már csak a gondolattól is rosszul lettem, amikor elképzeltem, hogy Rafael megpróbálja elcsábítani Harryt a hosszú mássalhangzóival és az arany kiegészítőivel. De az én hibám volt. Mi a francért nem kezdeményeztem még?

Két óra közötti szabadidőnkben bezárkóztunk Harryvel az egyik üres terembe, hogy gyakoroljuk a forgást. Hatalmas erő volt a hosszú combjaiban, de nem tudta irányítani a mozgását. Meglökte magát, és minden irányba ment, mint egy kilőtt tűzijáték.

Előtte álltam, és próbáltam tanítani, hogyan maradjon egy helyben. 

– Figyelned kell rá, hogy a fejed legyen az utolsó, ami fordul, és az első, ami visszatér alapállapotba.

A kezeimben tartottam az arcát, és ő lassan fordulni kezdett. Elengedtem, és ahogy visszafordult, újra elkaptam.

– Így jó volt?

A fejemben megszólalt Rafael hangja: „ha nem kezdeményezel nála, akkor majd én fogok”. Harry ártatlanul pislogott rám. Nem tudtam megtenni…

– Tökéletes! – mosolyogtam.

Nem voltam túl nagy segítség Harry további gyakorlásánál. Kinyomta a fenekét ahelyett, hogy megfeszítette volna, de eszméletlenül édesen nézett ki, ezért nem javítottam ki.

– Mit művel? – kérdezte Zayn, ahogy besétált a terembe.

– Táncol – sóhajtottam, és úgy vigyorogtam, mint egy idióta.

Zayn hátradőlt, és a behajlított könyökét a korlátra támasztotta.

– Haver, ha én így táncolnék, levennéd a cipődet, és megvernél vele.

– Te nem vagy Harry.

– Mikor árulod el neki, hogy tetszik neked? – suttogta, ahogy odahajolt hozzám.

– A megfelelő pillanatra várok – sziszegtem vissza.

Ekkor jelent meg Rafael az ajtóban, és tapsolt, mikor Harry befejezett egy forgást. Harry meghajolt neki.

– Ne várj sokáig – figyelmeztetett Zayn.

A következő hetekben próbáltam neki elmondani. Igazából, egyszer már megcsókoltam Harryt a zuhany alatt. Arra gondoltam, hogy majd felém fordult, és visszacsókol, de csak ott állt. Aztán megpróbáltam megcsókolni, amikor filmet néztünk a szobánkban. Harry elaludt.

Reménytelen volt a helyzet.

Sok fiút megcsókoltam már azelőtt, de egyiket sem kedveltem annyira, mint Harryt. Nem tudtam, hogy fogjak hozzá, és talán épp ez volt a probléma. Harry nem csak egy átlagos fiú volt a sok közül, akkor miért úgy próbálkozom, mintha ilyen egyszerű lenne? Harry megérdemli, hogy udvaroljanak neki.

Elterveztem egy randit. Harry sosem látott még balett előadást, szóval tökéletes ötletnek tűnt. De nem lehetett akármelyik balett. Különlegesnek kellett lennie! Szentivánéji álom! A kedvencem volt, és abban az évben tanultunk Balanchine–ról, úgyhogy Harry tudta, miről van szó. A Royal Ballet–nél az elmúlt nyáron volt műsoron, de a Birmingham Ballet a téli időszakra tűzte ki. Még két hónap volt addig, ami évszázadoknak tűnt, de azt akartam, hogy minden tökéletes legyen. 

Harry belépett a szobánkba, a súlyos hátizsákjával a hátán. Kibújt a szíjakból, és hagyta, hogy a földre essen a táska.

– Szia.

Elkezdett turkálni a hátizsákban, és kivett valami kaját, ami az kafeteria büfé nevével ellátott szalvétába volt csomagolva.

– Hoztam neked egy extra szelet kávés tortát.

Emlékezett rá, hogy az a kedvencem.

Odasétált hozzám, lerakta a tortát az asztalra, és megölelt. Az volt a legjobb a távolléteinkben, hogy mikor újra találkoztunk, kaphattam egy forró ölelést tőle.

– Tudod, mi történt még? Kaptam egy meghívót egy buliba – mutatott fel egy papírfecnit, amire egy szobaszám, egy dátum és egy időpont volt csak felírva, de én pontosan tudtam, ki adta neki. Megismertem az írását az Eleanornak küldött szerelmes leveleiről.

– Rafael azt mondta, mivel új vagyok, el kéne mennem ismerkedni. Eljönnél velem?

Ellöktem magam az asztaltól, és keresztbe fontam a karjaimat.

– Nem. Nem igazán kedvelem Rafaelt. 

– Tényleg? Pedig nagyon kedves.

– Nem azért hívott meg téged, mert annyira kedves – mondtam, miközben a lábammal a földön doboltam. Harry teljesen összezavarodva nézett rám. Fogalma sem volt az egészről. – Úgy gondolja, gyönyörű vagy! – böktem ki. – Mindenki úgy gondolja az iskolában, hogy gyönyörű vagy!

Harry szemei elkerekedtek.

– Mindenki?

– Én nem! – tettem hozzá gyorsan, és azon nyomban megbántam, ahogy kimondtam. Mi a pokol bajom van nekem?

– Ó…

A csönd nyomasztóan telepedett kettőnk közé. Harry felvette a kis papírkát, és összehajtogatta. 

– Nem akarok menni, ha te sem mész – mondta határozottan. De nem dobta el a papírt, hanem visszarakta a zsebébe.

Én az asztalnál, Harry pedig a felső ágyon tanult. Amikor azt hitte, nem figyelem, újra elővette a kis papírt. Nagyon el szeretett volna menni arra a partira. Új volt még köztünk, és nem volt túl sok barátja, ez volt az első buli, amibe meghívták. Ha jobb ember lettem volna, azt mondom neki, hogy menjen csak. De nem voltam jó ember. Magamnak akartam őt, ezért nem mondtam semmit.

Másnap Eleanorral kerültem párba az órán. Vettem egy mély levegőt, és felemeltem a derekánál fogva. Nem volt nehéz, de mindig olyan feszült volt, ezért nem volt könnyű jó fogást találni rajta. Harry a stúdió másik végében volt, a pas de deux–jén dolgozott Gigivel, aki megtámadta néhány piqué tours–szal, mire Harry a tükörnek esett.

Biztosan fogtam Eleanort, egészen addig, amíg megszólalt:

– Hallottam, hogy Harryt meghívták Rafael partijára.

– Igen. És akkor mi van? – kérdeztem, miközben megremegett a karom.

– Hallottam, hogy te meggyőzted, ne menjen.

Leejtettem őt, és egy nagy puffanással zuhant a földre.

– Olyan önző vagy! – mondta nekem vicsorogva, miközben felállt.

– Nem mondtam neki, hogy ne menjen! Az ő döntése volt.

– Nem fog menni, ha úgy érzi, nem értesz ezzel egyet. Kedvel téged! – rázta meg a karját, amire ráesett.

– Én is kedvelem – suttogtam.

– Akkor csinálj valamit!

– Fogok. – Madame felénk fordult, ezért újra felemeltem Eleanort. – Egy nagy randit tervezek kettőnknek két hónap múlva.

– Két hónap?!

– Shhhh!

– Ne fecsegjetek annyit! – kiáltott ránk a Madame, aztán visszament Harryhez, hogy kijavítsa.

– Az isten szerelmére! – dühöngött Eleanor.

– Te ezt nem értheted! Ennek a randinak különlegesnek kell lennie. Tudom, mit csinálok.

– Nem úgy tűnik – fészkelődött a kezeimben. – Most komolyan két hónapig bezárva fogod tartani szegény párát a szobádban, amíg úgy döntesz, végre lépsz valamit?

– Ha elmegy arra a partira, Rafael teljesen rá fog szállni! – panaszoltam kétségbeesve.

– Louis, figyelj rám – kezdte, és a vállamra tette a kezeit. – Nem tarthatod őt kalitkába zárva.

– Ezt hogy érted?

– Ha van egy madarad, és azt szeretnéd, hogy énekeljen neked, nem szorítod a markodba, hanem nyitva tartod a tenyered.

– De mi van, ha elrepül, és másnak énekel?

– Ha Harry szeret téged, nem fog elrepülni.

Amikor az öltözőben voltam, észrevettem, hogy elfelejtettem tiszta pár zoknit vinni magammal. Frusztráltam túrtam fel a táskám alját. Harry a saját táskájába nyúlt, és kivett egyet.

– Tessék, nálam van egy pluszban.

Levetkőzött, és én csodáltam a hosszú, sápadt combjait és keskeny csípőjét. Még mindig szégyenlős volt, ha le kellett vetkőznie előttem, vagy mások előtt, de ez csak még csodálatosabbá tette.

Rafael nem messze tőlünk ücsörgött, viccelődött a haverjaival. Lehúzta a pólóját, és megcsapta vele Harryt.

– Styles! Túlélted a Diótörőt. Ügyes vagy!

– Köszi –mosolygott Harry visszafogottan.

Aztán a fiúk egymás szavába vágva kezdtek mesélni a saját élményeikről, amikor párba rakták őket Gigivel. 

– Szeretnél háborús történeteket mesélni és hallgatni később, a partimon?

Harry megállt, és a reakciómat figyelte. Aztán Rafael felé fordult:

– Nem lehet. Már vannak terveim estére.

Rafael megrántotta a vállát, és Harry nézte őt, miközben a fiúkkal elhagyták az öltözőt.

Az ebéd közben Harry unottan beszélt az óráról, miközben a szendvicsét ette. Csak képzeltem, vagy tényleg kevésbé volt élénk, mint egyébként? Nem, Eleanor tévedett. Ha tényleg szeretett volna menni a partira, akkor azt mondta volna.

Leejtettem a szalvétám, és amikor lehajoltam érte, észrevettem, hogy Harry bokája meztelen. Nem hozott magával extra pár zoknit, nekem adta az egyetlent, ami nála volt.

A nap végén, amikor végre már a szobánkban voltunk, Harry leült az alsó ágyra, és kinyitotta a laptopját, hogy keressen nekünk egy filmet, amit megnézhetünk este.

A szekrényhez léptem, és elkezdtem átnézni a ruháimat, aztán kihúztam a kedvenc pulóverem. Kasmír volt, és égszínkék. Leültem az ágyra, és Harry mellkasához emeltem a ruhát.

– Ezt kéne viselned a partin.

– Azt hittem, nem megyünk – ült fel csodálkozva.

– Nem megyünk. Te mész – feleltem neki.

Istenre esküszöm, még a gondolattól is rosszul voltam, hogy elmegy a partira, de az ő érdekeit kellett előre helyeznem. Ő is ezt tette volna.

– Kérlek, gyere velem – mondta, miközben a kasmírt simogatta.

– Ha ott leszek, nem fogsz új barátokat találni. Menj nélkülem, és érezd jól magad –mondtam lelkesen.

Gyötrő volt nézni, ahogy lelkesen készülődött, és ha még az összes porcikám is tiltakozott ellene, segítettem neki, hogy a legjobban nézzen ki. Fehér inget vett a kék pulóverem alá, és krémszínű nadrágot. Megigazította a fürtjeit, és még parfümöt is fújt magára. Parfümöt! Oké, kezdtem megbánni a döntésem. Talán mégiscsak teljesen ki kellett volna sajátítanom őt magamnak…

Eleanor és Gigi kopogtak az ajtón.

– Harry! Kész vagy már?

– Megyek! – kiáltotta, aztán kinyitotta az ajtót.

Gigi belépett mellette, Eleanor pedig magas platformcipőben, az alkarján lógó Birkin táskával lépett be a szobába.

– Louis, szarul nézel ki – állapította meg Gigi, ahogy észrevette, hogy melegítőben vagyok.

– Nem megyek – mondtam komoran.

– Lányos este! – kacsintott Eleanor Harryre.

Harry egy utolsó pillantást vetett a tükörképére, és megigazította a gallérját. 

– Vigyázz rá – suttogtam Eleanornak.

– Ne aggódj –suttogta vissza, és közben kinyitotta a táskáját teli mini kiszerelésű whiskyvel és rummal. Észrevette a kétségbeesett arcom. – Ó, te komolyan gondoltad.

Harry gyorsan megölelt, és mindhárman izgatottan léptek ki a folyosóra. A szorongásom ekkor érte el a tetőfokát. Mi lesz, ha Harry jól érzi magát? Jobban, mint velem… Mi van, ha rájön, hogy kedveli Rafaelt? Mit fogok csinálni, ha ők ketten csókolóznak?

Zayn elment Liammel egy koncertre, szóval senkivel sem tudtam beszélgetni. Megpróbáltam megírni a házimat. Aztán bekapcsoltam az Xboxomat. Egyikre sem tudtam koncentrálni. Kinyitottam az ablakot, és egy huzamban elszívtam az utolsó doboz cigimet. Csak tíz óra volt, de már felmásztam a felső ágyra, és lekapcsoltam a lámpát. Minden alkalommal, amikor lehunytam a szemeim, együtt láttam Harryt és Rafaelt. Tudom, hogy helyesen cselekedtem, de mi van, ha ez azzal jár, hogy Harry nem engem választ? Egy forró könnycsepp csorgott le az arcomon.

Alig egy órával később hallottam, hogy nyílik az ajtó, és Harry halkan beosont a szobába.

Azonnal felültem.

– Visszajöttél.

Elkezdett vetkőzni, és a pulóverem a szék háttámlájára tette. Hideg volt a szobánkba, ezért megborzongott, amikor már csak az alsója volt rajta. Felmászott hozzám a létrán, és befészkelte magát mellém a takaró alatt. Megdörzsöltem a vállát, hogy kicsit felmelegítsem.

– Azt hittem, új barátokat akarsz szerezni.

– A legjobb barátomat akartam.

Én kis madaram! Visszarepült hozzám!

Megkértem Harryt, hogy meséljen el mindent. Elmondta, hogy Gigi felképelt egy fiút, aki meg akarta tapizni, Eleanor pedig whiskey sour koktélt csinált mindenkinek, aztán pedig Rafael asztalán táncolt.

– Más is történt – mondta halkan, mire azonnal visszatartottam a levegőt. – Rafael azt mondta, tetszem neki.

– Mit válaszoltál?

– Azt mondtam, nekem más tetszik – felelte Harry, és aztán annyira zavarba esett, hogy a fejét a párnába kellett temetnie.

A kezem a hátára tettem, és éreztem az ujjaim alatt, hogy mennyire forró a bőre.

Szégyenlősen, teljesen lefagyva feküdtünk egymás mellett, két fiú olyan szívekkel, amik csak egymásnak dobogtak. Próbáltam elképzelni, milyen lenne, ha nem lennénk ennyire ijedtek. Harry talán tapasztalatlan volt, de szenvedélyes. Nekem adná a testét, mint bármit, ami az övé.

Harry kinyújtotta a karját, és a gyomrom hirtelen összeugrott. De nem érintett meg, hanem a fal felé nyúlt, ahol a posztereim voltak.

– Figyel minket – mondta, és Alexander Beauchamp képére mutatott.

– Igen, valószínűleg.

A fotón Beauchamp egy táncteremben volt, a levegőben egy grand jeté közben, amit embertelen precizitással végzett. Szerettem a képet, mert olyan volt, mintha megállította volna az időt az akarata nyers erejével. 

– Milyen volt őt táncolni látni? – kérdezte Harry.

Le tudtam írni a táncát, de képtelen voltam szavakba önteni az érzést, ami akkor lepett el, amikor néztem őt táncolni. Beauchamp minden szólójával egy hálót szőtt a nézői köré, amiből képtelenség volt szabadulni. Az előadásai végére elkapott téged, és nem engedett. A balerinák elszürkültek, a háttértáncosok pedig teljesen eltűntek mellette. Olyan egyedi volt a megjelenése, ami a teljes figyelmet követelte. Szerettem arra gondolni, hogy egy nap talán olyan jó lehetek, mint ő, de nem tudtam elképzelni, hogy bárki olyan könnyen képes irányítani a nézőit, mint ő. Sokszor gondolkoztam, vajon ki lesz az, aki megfosztja majd a trónjától…

– Remélem, nem leszek túl béna előtte – pislogott Harry a plafon felé.

Szegény Harrym. Csak szeretett volna egy tanárt, aki nem kritizálja őt megállás nélkül. Összekócoltam a haját.

– Szerinted jó tanár lesz?

– Szerintem meg fogja változtatni az életünket – mondtam teljes meggyőződéssel.

Harry ásított, és összekuporodott az oldalán. Átkaroltam őt, és a nyakába fúrtam az orrom. Kicsit még mindig parfüm illata volt, de jól harmonizált a természetes illatával. Éreztem, ahogy a mellkara süllyed és emelkedik a tenyerem alatt, és hogy mennyire puha és selymes a bőre. Örökké ölelni akartam őt. 

– Harry – sóhajtottam. – Valamit el kell mondanom. A múltkor, amikor azt mondtam, hogy mindenki gyönyörűnek talál, abba én is beletartozom. Úgy gondolom, hogy gyönyörű vagy. – Összegyűjtöttem minden bátorságom. – Tetszel nekem.

Kimondtam. Hirtelen a hezitálásom, hogy megcsókoljam Harryt, eltűnt. Nem tudtam két hónapot várni. Két percet sem tudtam várni már! Meg kellett csókolnom azonnal. Mindenhol.

De Harry egyetlen szót sem hallott abból, amit mondtam. Már mélyen aludt.