I. felvonás 9. fejezet

Sziasztok! Meghoztam nektek az új részt :) Jó olvasást, és vasárnap valószínűleg hozom is a folytatást.

Louis / Jelen

Otthon főztem Jeffreynek vacsorát, de semmi különlegeset, csak egy kis spárgát és tortellini levest. Számolgatta a kalóriákat, és azt mondta, figyelnie kell az alakjára, de azért belapátolta az egészet. Vacsora után szégyentelenül nézelődni kezdett a lakásomban, amíg én kávét és teát főztem. Az ujjai átfutottak a polcomon található könyveim gerincén. Leginkább híres balett táncosok és labdarúgók életrajzai és emlékiratai voltak, de azért akadt köztük néhány klasszikus is. A Don Quijote volt a kedvencem, és mellette sorakozott még néhány rejtély és thriller.
Letettem a tálcát a dohányzóasztalra. Jeffrey megtalálta a zenelejátszómat, és egy jazz csatornát állított be a műholdas rádión, ami bár nem volt a kedvencem, nem panaszkodtam.
Aztán ültünk egymás mellett a műszálas kanapén. A bútoraim olcsók voltak, de nem kopottak. Túl idős voltam már a diákélet kopott berendezéséhez, de nem voltam elég idős ahhoz, hogy komoly beruházásba kezdjek, ami a belsőépítészetet illeti. Nem említette, mit gondol a berendezésről, de lenyűgözte, hogy van egy lakásom a város központjában, ahol egyedül élek.
Jeffrey nem volt rossz társaság. Figyelmes volt és beszédes, minden helyzetben megtalálta a humort, ami nagyon jól jött az első randinál, amikor éppen csak ismerkedtünk. A haja olyan púderszőkének tűnt, amit csak gyerekeken látsz, hosszú aranypillái és kis orra volt. Habár csak két év volt köztünk, sokkal fiatalabbnak tűnt nálam. Nemrég coming outolt, amikor Londonba költözött, mert az elmondása alapján úgy tűnt, nem túl sok nyíltan meleg élt Lincolnban, Nebraskában. Megállás nélkül mesélte, hogy milyen meleg bárokban volt már Londonban, és melyek azok, ahová feltétlen el akar még menni. Kevesebb, mint egy éve élt a városban, és ismerte már az összes meleg pletykát a Vohotól egészen Primrose Hillig. Nem hibáztattam ezért, de ezeken én már évekkel ezelőtt túlestem, és most mást kerestem. Sokkal jobban tetszett, amikor a téma a társulatra és a próbákra terelődött. Mindketten szerettük Maurice-t, és egyetértettünk abban, hogy sosem dolgoztunk még nála jobb koreográfussal.
Aztán a semmiből egyszer csak megkérdezte:
– Mi a helyzet veled és Harryvel? Szoktatok dugni?
Meglepetésemben kiköptem a teámat.
– Mi? Nem, dehogy is!
A reakciómra kicsit oldalra döntötte a fejét, aztán valamivel óvatosabban kérdezte:
– Régebben randiztatok?
– Nem éppen. Legjobb barátok voltunk az iskolában. De már nem vagyunk azok, nyilvánvalóan.
– Az jó, mert ő egy fasz.
– Igen – nevettem, bár közben magamban bosszankodtam. Mit tud ez a srác Harryről? Harry egy principal táncos, egy világhírű ráadásul. Én sem szerettem, de nem ez volt a lényeg. Jeffrey a tánckarban volt – mutathatott volna némi tisztelet Harry felé.
– Mindig egyedül van – mondta Jeffrey halkan, a kis ravasz, pletykás hangján. – Senkivel sem beszél. Miért van itt egyáltalán? Ha annyira után minket, miért nem maradt Moszkvában?
– Angol. Ez az otthona – mondtam hevesen.
– Nem úgy viselkedik. Inkább úgy, mintha ő tett volna nekünk a jelenlétével egy hatalmas szívességet. Nem is hiszem, hogy olyan jó táncos.
– Szeretnél egy whiskeyt? – kérdeztem, az ujjam a halántékomhoz nyomva.
– Nincs valami könnyedebb, mint például a fehérbor?
– Nincs – válaszoltam szárazon.
– Oké, akkor jó lesz a whiskey kólával, ha lehet.
Megcsináltam Jeffrey italát, aztán megittam az enyémet, majd egy másikat kevertem helyette. Amikor visszamentem, Jeffrey a combomra simította a kezét.
– Nagyon szexi vagy, Louis.
Ó, uram. Minden erőmbe beletelt, hogy ne forgassam meg a szemeimet.
– Köszi.
Jeffrey belekortyolt az italába, és a nyelve táncolt a pohár peremén. Arra kellett volna gondolnom, hogy milyen szexi, mert valójában tényleg az volt, de csak arra tudtam gondolni, hogy beszennyezi anyám kristálypoharát. Letette az italt, aztán letérdelt a lábaim közé.
Sejthettem volna, hogy ez lesz – sóhajtottam magamban.
Szétnyitotta az övemet, aztán a nadrágomat. Habozás nélkül a szájába vett. A kezei a combomat simogatták, ahogy kacéran nyalogatott és szívott. A testem nem válaszolt. Felnézett rám a hosszú, aranyszínű pillái alól, és láttam, hogy rosszul esik neki a közömbösségem. Próbálkozott, és nagyon ügyesen és szépen csinálta, de nem tudtam ellazulni. Az járt a fejemben, amit Harryről mondott. Harry…
Behunytam a szemem, és elképzeltem a tizenöt éves Harryt, ahogy fekszik az ágyamban, a göndör fürtjei kócosan terülnek szét a párnán, aztán amikor a zuhanyzóban a meztelen hátán végigfutottak a vízcseppek. Harry, ahogy a színház állványzatán csókolóztunk, és a mostani Harry izzadtan, tetoválásokkal teli a stúdióban, miközben a hosszú haja egy rendezetlen kontyba van összefogva. Az éles pillantás, amit az ugrása után küldött felém, a nedves, elnyílt ajkai, ahogy zihált, miközben a földre szegeztem a csuklóit, és a morgások, miközben küzdött ellenem…
Mélyen Jeffrey szájába löktem magam, és egy nyögéssel elélveztem.
Jeffrey ajkai meglepetten mosolyba húzódtak, miközben minden cseppet lenyelt, aztán a kezével letörölte a száját.
– Ezek szerint élvezted – kuncogott magabiztosan.
Levegőért kapkodtam, a fejem hátrahanyatlott a kanapé háttámlájára. Jeffrey várakozásteljesen nézett rám.
– Ó, oké.
Mégis hová lett a jólneveltségem? Letérdeltem elé, és kibontottam a nadrágját. Ő levette a pólóját, bár ez teljesen feleslegesnek tűnt. Szép teste volt. Az összes meleg srác álma – magas, szőke, izmos és aranyos –, és nem értettem, miért nem vonzódom hozzá.
A hossza köré zártam az ajkaim, és mechanikusan le-fel mozogtam. Nagyon hangos volt. Talán jól csináltam, talán csak a show miatt csinálta, nem tudom.
Bűntudatosan lehunytam a szemem, és újra elképzeltem Harryt. Kíváncsi voltam, milyen lehet az íze, milyen érzés lehet a számban. Tudtam, hogy nagy. Valószínűleg durván szereti. Gyorsabban és durvábban kezdtem mozgatni a fejem Jeffreyn. A kezem összezártam a farka tövén, és élvezettel csúsztattam le és fel az ajkaimat. Aztán meggondoltam magam. Nem – döntöttem el magamban. – Csak megjátszotta magát. Harry valószínűleg gyengéden szereti. Arra vágyhat, hogy elkényeztessék. Változtattam a technikán, és a nyitott ajkaimmal nedves, puha csókokat hagytam Jeffrey farkán, aztán megnyaltam és megszívtam az érzékeny makkját. Egy párnát szorított a szája elé, ahogy elfojtott ordítással elélvezett.
– Louis – nyögte, miközben egy zsepivel megtöröltem a számat. – Nagyszerű volt. Nem is tudtam… hogy így érzel irántam.
Magához húzott a nyakam köré tekert karjaival, aztán szenvedélyesen megcsókolt.
– Én…
De aztán nem mondtam semmit. Hagytam, hogy Jeffrey nálam töltse az éjszakát. Fáradt volt és érzelmes, hiszen úgy tűnt, élete legjobb orális szexét élte át. Nagyon aranyosan viselkedett, és nem volt ellenvetésem, hogy megosszam vele az ágyam. Adtam neki egy pizsamaalsót, de ő a bokszerében akart aludni. Amikor lefeküdtünk az ágyba, átölelt hátulról, és a Hattyúk Tava főcímét kezdte dúdolni. Becsuktam a szemem, és arról álmodtam, hogy Harry táncol.

**

A következő reggel Jeffrey és én együtt mentünk az operaházba. Útközben vettünk két lattét, aztán együtt léptünk be az átrium ajtaján. Felpörögtem a koffeintől, és szexuálisan teljesen kielégítettnek éreztem megam, ahogy fogtam Jeffrey kezét. Lesétáltunk, és megálltunk a stúdió előtt.
– Itt vagyok ma – mondtam. Én a B stúdióban voltam aznap, míg ő az A-ban.
– Máris hiányzol – suttogta.
– Háromkor találkozunk. Kenneth megbeszélést tart.
– Ülsz majd velem? – kérdezte, miközben megszorította a kezem.
– Oké, veled fogok ülni – feleltem nevetve.
Megcsókolt, miközben mindkét keze a fenekemen volt. Valaki megköszörülte a torkát mellettünk. Harry… Jeffrey elhúzta a száját, amikor meglátta, ki az.
– Később találkozunk, Louis.
– Oké.
Harry nem mondott semmit, csak elment mellettem, és belépett a stúdióba. Fekete harisnyát és egy túlméretezett Calvin Klein melegítőfelsőt viselt, a haja leengedve a vállára omlott. Ha kint lenne London utcáin, úgy nézne ki, mint bármelyik hipster. Csak a stúdióban és a színpadon lehetett értékelni azt, ami valójában volt.
Harry ellenszegülő énje újra feltört. Figyelmen kívül hagyta Maurice utasításait, és foggal-körömmel harcolt ellene, de ezúttal kicsit csöndesebben. Kinyújtóztattam a combhajlító izmomat, miközben Maurice Giginek segített egy átmenetben, amellyel gondjai akadtak. Legnagyobb döbbenetemre Harry lecsúszott mellém a tükörnél.
– Ez a koreográfia egy kicsit kiszámítható, nem igaz?
– Ez a koreográfia több, mint száz éves, szóval igen, kiszámítható. Az emberek azért jönnek, mert a Hattyúk Tavára számítanak.
– Miből gondolod, hogy ennyi idő után még ugyanazt táncoljuk? – vitatkozott. – A koreográfia nemzedékeken át csak szájhagyomány útján terjedt, nem pedig rögzített formában.
– Ez az 1895-ös változat felélesztése. Ez a hagyomány.
Harry megrázta a fejét.
– Minden generációnak rá kell tennie a bélyegét. A koreográfia a mozgás széles spektrumát képes magában foglalni, és alkalmazkodik az időkhöz. Amit az előző generációk tettek, azzal nem a Hattyúk Tavát tisztelték, hanem megsértették. 

Teljesen lenyűgözött, és nem mondhattam, hogy abszolút nem értek vele egyet.
– Van abban igazság, amit mondasz, de nem teljesen helyes. Ez Maurice és Kenneth verziója, és az ő elképzelésüket tiszteljük.
Harry duzzogva átkarolta a térdét.
– Mit gondol a barátod az ő verziójukról?
– Ki, Jeffrey? – kérdeztem szórakozottan. Ha Harry arra gondolt, hogy Jeffrey a pasim, akkor nem fogom megcáfolni az elméletét. – Szerinte Maurice zseniális.
– Hát persze, hogy azt gondolja – gúnyolódott Harry. – Hogy van az oldalad? – mutatott a bordáim felé, amit megsebzett a karkötője.
– Gyógyul.
– Jeffrey meggyógyította a puszijával?
Egy pillanatra elpirultam, de aztán gyorsan visszavágtam:
– Nem, a szája mással volt elfoglalva.
Ez egy rövid időre elhallgattatta, de nem sokáig.
– Szóval én vagyok az egyetlen a társulatban, akivel még nem dugtál?
– Miért, szeretnéd?
– Álmaidban, Tomlinson. – Álmodtam róla, de ezt megtartottam magamnak. – Tegnap figyeltem Jeffreyt próba közben. A lábmunkája szörnyű – ásított Harry.
– Látnod kéne, mire képes a térdein. – Harry arckifejezése továbbra is érdektelen maradt. – És neked van valaki, aki tetszik?
– Nem szarok oda, ahol eszem.
– Elbűvölő.
Maurice félbeszakított minket. Nem tudta, miről beszélgetünk, egyszerűen csak örült annak, hogy nem fojtogatjuk egymást. Büszkén megpaskolta a fejünket:
– Jó fiúk!

**

Aznap délután elindultam az előadóterem felé. Össze-vissza mászkáltam a folyosón Jeffreyt keresve, de sehol sem találtam. Niallhöz rohantam, aki éppen egy kupac kottát próbált rendszerezni, a szemüvege lecsúszott az orra hegyére.
– Nem láttad véletlenül Jeffreyt? Azt az amerikai srácot…
– Nem, nem emlékszem rá. Hé, üljünk le ide hátra, és megnézhetjük az iPademen az U-csapat játékát.
– Rendben – dörzsöltem össze a tenyerem kajánul.
Az előadás elsősorban adminisztratív ügyekről szólt, és Kenneth bemutatott egy jelmez tervezőt, aki elmondta, hogy fel kell majd iratkoznunk egy lapra az időponttal, amikor ráérünk ruhát próbálni. Végül Kenneth izgatottan bejelentette, hogy Harry tiszteletére rendeznek egy partit a hónap végén. Ő volt a toll a társulat kalapjában. Meghívták a támogatókat és az összes fontos embert Londonban, és elvárták, hogy mi is részt vegyünk rajta. Felnyögtem, és Harry mogorván fordult felém.
Amikor végeztünk, folytattam Jeffrey felkutatását. Ahogy kiléptem a teremből, láttam, hogy Jeffrey sírva kuporog az ajtó előtt.
– Kivettek a produkcióból.
– Tessék? – Megragadtam a karját, és a mosdóba vezettem. – Mi történt?
Letépett egy adag WC-papírt, aztán kifújta az orrát.
– Kenneth kihívott a próbáról, és közölte velem, hogy helyettem valaki más fog táncolni.
– Megmondta, miért?
– Kenneth hadovált valamit a magasságomról, és hogy egy alacsonyabb fiúra van szükségük, hogy jobban bele tudják illeszteni Maurice koreográfiájába. De Maurice szeret engem! Sosem mondott semmit a magasságomról. Nem értem ezt az egészet!
Én is azt gondoltam, hogy ez furcsa. Ilyen döntések nem hetekkel a próbák megkezdése után születtek.
– Beszélek vele.
Kiléptünk a folyosóra, és Jeffrey a vállamon zokogott. Amint befordultunk, Harry sétált el mellettünk egy mosollyal a száján. Anélkül rontottam be Kenneth irodájába, hogy kopogtam volna. Ő és Liam túlzásba estek.
– Jeffrey miért nem táncol a Hattyúk Tavában? Mi a frász folyik itt?
Liam meglepetten kapta fel a fejét, mintha nem tudott volna róla, aztán Kennethre pillantott. Kennethnek annyi szemtelen táncost kellett kezelnie, hogy teljesen kimerült, főleg amikor az én hisztimről volt szó. Megdörzsölte a fáradt szemeit.
– Semmi személyes…
– Harry volt, nem igaz?
– Aki helyette lesz, sokkal jobban illeszkedik a szerepbe. Jeffrey tavasszal a Giselle-ben fog táncolni.
– Mit mondott neked Harry? Mindent megcsinálsz, amit mond?
Liam tiltakozva felemelte a kezét:
– Louis, hagyd abba!
– Nem! Kenneth, először neki adtad Zayn kiérdemelt szerepét, aztán hagytad, hogy egyedül próbáljon, amikor csak akar, tűröd, hogy vitatkozzon Maurice-szal, és most még azt a jogot is megkapta, hogy kitúrjon valakit? Ez őrület!
– Ne kezdj hamis pletykákat terjeszteni! A döntésnek semmi köze Harryhez – mondta Kenneth, de rám sem nézett.
Kiléptem az irodából, és hangosan becsaptam magam mögött az ajtót. Harry a folyosón állt a falnak dőlve, a karját összefonta a mellkasa előtt.
Felé rohantam és az arcába kiabáltam:
– Nem tudom, miért utálsz engem ennyire, de rajtam töltsd ki a dühöd, ne Jeffreyn, megértetted?!
Utána elsétáltam, de még hallottam, ahogy halkan tiltakozik:
– Nem utállak téged.

Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de én imádom a kis csipkelődést kettejük között... :D