III. felvonás 22. fejezet

Sziasztok! Boldog új évet kívánok nektek! És itt az év első bejegyzése :)

Másnap reggel felültem az ágyban, és megvizsgáltam magam a hálószoba tükrében. A hajam kócos volt, és össze-vissza állt, mint egy halom toll, Harry aranyszínű masnija pedig a nyakam köré volt kötve. Szemtelen… Biztosan még éjjel csinálta, mert egész reggel mélyen aludt mellettem. Aztán amikor felé fordultam, kinyitotta a szemét és kuncogott rajtam.

– Úgy nézek ki, mint te? – kérdeztem.

– Úgy nézel ki, mintha a kis kedvencem lennél. – Visszahúzott a takaró alá, az egyik lábát átvetette az enyémeken, aztán rám parancsolt: – Aludj még!

Azt hiszem, még mindig ő irányított. A stúdióban ki nem állhattam, amikor parancsokat osztogatott, de a hálószobában mindenképpen jobban viseltem ezt. Nem tudtam elhinni, hogy itt van velem, az ágyamban. Úgy éreztem magam, mint egy gyerek Karácsony reggel. Szerettem volna visszaaludni, de túlságosan izgatott voltam, ezért nem sikerült, hiába próbáltam. Becsuktam a szemeim, és csókolgatni kezdtem a kulcscsontját. Egy cicás ásítás hagyta el az ajkait, és én majd belehaltam az elragadtatásba. 

Megcsókoltam az ajkait abban bízva, hogy visszacsókol majd, de helyette a tenyere közé fogta az arcom.

– Louis, tudod milyen ritka, hogy sokáig alszom?

Megpusziltam a tenyerét.

– Ne haragudj, hagylak aludni.

Hazudtam. Az egyik lábam a combjai közé csúsztattam, és úgy mocorogtam mellette, mintha próbálnám megtalálni a legkényelmesebb pozíciót. A combomon éreztem a vastag és forró szerszámát, és ezután még türelmetlenebbül dörgölőztem hozzá. A szemei csukva voltak, és már azt hittem, hogy visszaaludt, amikor hirtelen rám nézett, és megszorította a derekam.

– Oké, fordulj meg, megint akarlak.

– Nem.

– Nem?

– Feküdj a hátadra.

Harry bizonytalannak tűnt, de megtette. Lehúztam róla a takarót, és elhelyezkedtem a lábai között. A farka máris kemény volt, de gyanakodva nézett rám.

– Mit csinálsz?

– A kis kedvenced leszek.

Fogvatartottam a pillantását, miközben lehajoltam, és végignyaltam őt a férfiassága tövétől a makkjáig, mire hátrafeszítette a fejét, és felnyögött.

– Ó, Istenem.

Újra megnyaltam, ezúttal sokkal lassabban, elidőzve az érzékeny csúcson. Harry feje a párnán hánykolódott. A homlokán és a mellkasán pillantottam meg az első, fényes izzadtságcseppeket. Ha már néhány nyalintástól ennyire kész volt, el sem tudtam képzelni, mi lesz, ha végre a számba veszem. De arra még nem álltam készen. Folytattam a lassú kínzását, a sebességen és erősségen folyton változtatva. Egyre türelmetlenebb lett, és próbált az ajkaim közé nyomulni, de nem adtam be a derekam ilyen könnyen. Olyan szép farka volt, egész nap tudtam volna csinálni, és még csak akkor kezdtem el. Váltogattam a csókokat és nyalintásokat, amitől nyöszörögni kezdett. Amikor megcsókoltam a szerszáma csúcsát, felkiáltott.

– Most már szeretnéd a csókjaimat?

– Igen! – zokogta.

Aztán, amikor teljesen a számba vettem, Harry elvesztette a fejét. Túl tökéletes volt minden. Kitöltötte a számat, és miközben szívtam és az ajkaimat csúsztattam rajta, az egész teste beleremegett minden mozdulatomba.

A masni akadályozott egy kicsit a mozgásban, ezért felemeltem a kezem, hogy levegyem.

– Ne! – szólt rám Harry. – Hagyd fent. Tetszik.

Elvigyorodtam és visszahajoltam, hogy tovább nyalogassam és doromboljak neki. Tényleg az átkozott cicája voltam! Olyan kemény és nedves lettem, hogy az előnedv teljesen összekente a combom. Szexinek éreztem magam a tudattól, hogy tetszik neki a masni a nyakam körül, és arra gondoltam, hogy esetleg nem bánná, ha jobban láthatna.

– Meglovagolhatlak?

– Mi? – zihálta Harry félig elveszítve a kapcsolatot a külvilággal. Elvettem a gumit és a síkosítót az éjjeliszekrényről. – Mit… – kezdte, mire gyorsan a farkára görgettem az óvszert. – Óh.

Nem vittem túlzásba a síkosítót. Úgy voltam vele, hogy előző éjjel már bennem volt, és most biztosan könnyebben magamba tudom majd fogadni.

Ahogy felé másztam, várakozásteljesen tartotta a csípőmet.

– Feküdj nyugodtan – mondtam neki.

Vonakodva tette, amire kértem. Miközben nézte, ahogy elhelyezkedek felette, megnyalta az ajkát. Aztán leereszkedtem a farkára. Tévedtem. Most sem volt könnyebb befogadnom őt. A kezeit a combom alá csúsztatta, hogy megtartson egy kicsit. Hangosan nyögtem, amikor szétfeszített, az előző éjszakáról megmaradt tompa fájdalom összekeveredett az újjal, miközben újra belém hatolt. Óvatosan egészen addig süllyedtem, amíg ráültem az ágyékára, és teljesen bennem volt. Sokat sejtető pillantást váltottunk. Rámosolyogtam, és a kezeimet a mellkasára támasztva lassan, egyenletes ütemben mozogni kezdtem. Először csak előre-hátra mozgattam a csípőm, miközben mélyen bennem volt. Harry felnyúlt a nyakamhoz, és az ujjbegyével végigsimította a masnit.

– Louis, ó Louis, én…

– Tudom – csókoltam meg a kezét.

A combjaimat használtam, hogy megtartsanak, és amint készen álltam, elkezdtem igazán meglovagolni. Elnyílt ajkakkal bámult rám. Figyeltem rá, a légvételeire, és gyorsítottam vagy lassítottam, hogy pontosan a határon tartsam.

Harry megragadta a derekam, és a saját ritmusához igazítva kezdett mozgatni, ami sokkal célratörőbb, és kevésbé játékos volt. Eltoltam a kezét.

– Hagyd abba, Harry!

– Ne kínozz.

– Nem kínozlak. Azt próbálom elérni, hogy jól érezd magad.

– Ez túl jó.

– Az a lényeg!

Harry nem tudott ellazulni. Minden alkalommal, amikor ellöktem a kezét, újra megtalálta a módját, hogy visszarakja a csípőmre. Annyira irányításmániás volt, hogy még akkor is, amikor jól érezte magát, közbe kellett avatkoznia, hogy ő legyen a felelős a saját öröméért. Össze kellett fűznöm az ujjainkat, hogy leállítsam.

– Lazulj el.

A magam részéről egyre nehezebben tudtam összpontosítani az örömére, és inkább elvesztem a sajátomban. Behunytam a szemem, a fejem előre esett. Teljes súlyommal ránehezedtem, és csak köröztem a csípőmmel. Olyan mélyen volt. Nem tudom, hogy a mérete miatt, vagy azért, mert ő volt velem, de képtelen voltam tovább bírni. Tudtam, hogy én fogok előbb elélvezni. Hogyan lehetséges? – gondoltam magamban hitetlenkedve.

Megérezve a gyengeségem, Harry erőteljesen felfelé döfött, és torokhangú nyögéssel élveztem rá és saját magamra. Megragadta a lehetőséget, és kiszabadult a szorításomból, hogy végigkarmolja a hátam, eszeveszetten csókoljon, és fel-le mozgasson az ölében. Olyan kábult voltam a saját orgazmusomtól, hogy az ajkai eufórikus érzést okoztak. Szorosan ölelt, annyira, hogy a levegő kiszorult a tüdőmből, és egy hangos üvöltéssel élvezett belém. Rongybaba módjára csuklottam össze az ölelő karjaiban, az izzadt arca a vállamnak nyomódott. Nem akart elengedni.

Nem tudtam, hogyan leszünk képesek felkelni azon a reggelen, vagy akár az utána következőkön. Amint végeztünk a szeretkezéssel, egyikünk, vagy mindkettőnk újra akarta kezdeni. Aztán megint. Fájdalmaim voltak, de nem érdekelt. Halottnak kellett volna ahhoz lennem, hogy ne akarjam Harryt magamban. 

Az egyetlen dolog, ami lenyugtatta a végtelen vágyakozásom, a kíváncsiság volt. Bizonyos szempontból pont úgy viselkedett, mint a régi barátom, de más szempontból teljesen idegennek tűnt. Végighúztam a kezem a combján, újra felfedezve minden porcikáját, és hirtelen pánik fogott el. Mi van, ha ez csak egyszeri alkalom volt? Nem igazán beszéltük meg, mit érzünk a másik iránt. Azt sem tudtam, volt-e egyáltalán komoly kapcsolata Moszkvában. Meg voltam róla győződve, hogy csodálatos férfiak flottáját hagyta maga után. Mi van, ha élete szerelmét hagyta hátra, és én nem tudok róla? Nekem Harry volt életem szerelme, de nem tudhattam, hogy ő is így érez-e irántam. Sosem randiztunk úgy igazán az iskolában, és nem hiszem, hogy én is annyit jelentettem neki, mint ő nekem.

Nem akartam egyetlen éjszaka után azt a benyomást kelteni benne, hogy belé vagyok esve. Azt gondolta volna, hogy egy szánalmas pióca vagyok – ami végül is igaz volt rám, ha róla volt szó, de nem engedhettem, hogy megtudja!

Harry a hátán feküdt, a karja a feje alatt, a szemei csukva. Én a mellkasán pihentettem a fejem, és kíváncsian fordultam felé.

– Szóval… sok pasid volt Moszkvában?

– Tessék? – nyitotta ki gyanakodva az egyik szemét.

– Ugyan, biztos volt valaki! Ki volt a Vronsky grófja a te Anna Kareninádnak? Táncos volt? Szerelmes voltál belé?

Máris elképesztően féltékeny voltam arra az emberre, pedig még abban sem lehettem biztos, hogy létezik-e. 

Harry kuncogott, és letörölt egy szempillát az arcomról.

– Azt hiszem, újra kéne olvasnod azt a könyvet. És nem, nem volt pasim. Voltak szeretőim, de semmi komoly.

A fejemben mérlegeltem ezeket az új infókat. Harry az iskola után azonnal a Bolsojba ment. Tudtam, hogy nem járt senkivel az RBS-ben, és ha Moszkvában sem volt senkije, akkor valószínűleg soha nem volt komoly kapcsolata. Soha.

Azt hittem, az a legrosszabb forgatókönyv, hogy volt valaki, aki sokkal jobb, mint én, de mi van, ha Harrynek azért nem volt sosem kapcsolata, mert annyi férfit megkaphatott, amennyit csak akart anélkül, hogy meg kellett volna állapodnia valaki mellett?

Kétségbeesetten zuhantam le a mellette lévő párnára. Sosem lennék elég valaki olyannak, mint ő. Hogy lehettem olyan hülye, hogy ezt elhittem egyetlen pillanatig is?

Harry az oldalára fordult, lecsúsztatta rólam a takarót, és végignézett a meztelen testemen.

– Fel kéne öltöznöd, mielőtt újra megduglak.

Féltem felöltözni. Mi van, ha soha többé nem akar engem? Mi van, ha csak arra voltam jó, hogy megvalósítsa egy tinédzserkori álmát, és most már kihúzhat a bakancslistájáról? Talán ez az utolsó lehetőségem, hogy vele legyek!

Nem beszéltem és nem is mozdultam, amikor megérintett, végül megkérdezte:

– Mi a baj?

– Csak egy egyéjszakás vagyok neked? – Biztosan hisztérikusnak tűntem, pedig próbáltam lazára venni.

– Már dél van. Szóval nem – felelte Harry szórakozottan.

– Komolyan kérdeztem! Inkább most szeretném megtudni, mint munka közben.

Elmosolyodott, és összeborzolta a hajam. Ha ezzel akart megnyugtatni, akkor szörnyű munkát végzett.

– Nem erről van szó – mondta végül, mielőtt felkelt.

Nem éppen erre a kijelentésre vágytam, de ez is jobb volt, mint a semmi.

Ő zuhanyozott először, aztán én. Amikor kiléptem a fürdőből, az ágyon elterülve találtam még mindig a törölközőben, mélyen belemerülve egy regénybe.

– Nézd! – mondta, miközben felemelte a könyvet – egy iszonyatos thrillert James Pattersontól. – Egy csomó könyvet találtam a szennyeskosárban.

Zavartan fordítottam oldalra a fejem.

– Elképzelni sem tudom, hogy került oda. Hmm, talán Jeffrey-é. Én nem olvasok ilyen szarokat.

Harry vállat vont, és tovább lapozott. Úgy döntött, az előző esti nadrágját fogja viselni, én pedig adtam neki egy pulóvert és táncruhát. Magamnak szürke harisnyát választottam, amin azonnal elvigyorodott, neki pedig a legapróbb sortot, amit találtam.

– Minden más a szennyesben van – mondtam gyorsan, aztán betoltam a fiókot.

Úgy döntöttünk, hogy gyalog tesszük meg az utat az operaházig. Harry nem bízott abban, hogy képes leszek sétálni azok után, amit este és reggel csináltunk, ezért taxit akart hívni, de biztosítottam róla, hogy jól leszek. Egy kicsit kényelmetlen volt a séta, de nem akartam elszalasztani annak a lehetőségét, hogy több időt tölthessek vele, és hogy talán foghassam a kezét.

Hosszú lépéseket tett, és előre nézve mesélt az új koreográfiáról. A karjai túlságosan széles mozdulatokkal lendültek ahhoz, hogy meg tudjam fogni. Úgy éreztem, mintha általános iskolás lennék, és próbálnék ráhajtani egy fiúra. Egy lámpánál aztán gyorsan megfogtam a kezét, és igyekeztem az egész helyzetet lazán kezelni, ő mégis meglepetten nézett le.

Nem hittem, hogy egy ilyen kis ártatlan dologhoz engedélyt kellene kérnem, de talán mégis…

– Ez így okés?

– Igen – mondta pislogva. – Csak az a helyzet… – mondta nevetve –, hogy még egyetlen férfi sem fogta a kezem ezelőtt.

Tessék? Ez egy igazi bűncselekmény volt az emberiség ellen! Kik voltak azok a szeretők Moszkvában? Biztosan idióták…

Harry bizonytalanul sétált mellettem. Egyértelművé vált, hogy még sosem volt kapcsolatban. Amikor elengedtem, hogy megigazítsam a pulcsimat, pánikba esett, és a zsebébe dugta a kezeit. Megütögettem a csuklóját, hogy újra megfogja a kezem, és ő szégyenlősen engedelmeskedett.

Amikor a hálószobában volt, ő volt a főnök, és ezt tökéletesen kezelte, de nem volt hozzászokva egy igazi kapcsolat természetességéhez. Már ez is kihívás volt neki, pedig alig értünk el az utca végéig.

Én pont az ellentéte voltam: már a közös vásárlásról és főzésről álmodoztam, arról, hogy veszünk néhány normális bútort a flancos lakásába, régi filmeket nézünk összebújva…

– Csöndes vagy – szólalt meg. – Min gondolkozol?

– A munkán.

Valamivel kettő után értünk oda. Maurice távozása miatt nem voltak betervezett próbák. 

Eleanor és Gigi kettesben voltak a B stúdióban, és úgy tűnt, egész délelőtt próbáltak. Bekopogtam a kis ablakon, mire Gigi az üvegnek dobta a kulacsát.

Harryvel találtunk egy üres tánctermet, és nekiláttunk a próbának. Túl fáradt voltam a tánchoz, de meg kellett próbálnom. Úgy döntöttünk, hogy a páros táncaimat próbáljuk. Levetkőztem a fehér pólóig és a galambszürke harisnyáig, amit Harry annyira szeretett. Ő félmeztelen volt a fekete nadrágomban. Túl kicsi volt rá, ami… meglehetősen könnyen elvonta a figyelmem a munkáról.

– Mit szeretnél, mi legyek? A fehér vagy a fekete hattyú?

– A fehér – feleltem, mert romantikus hangulatban voltam.

Az entrée-vel kezdtük a stúdió egyik sarkába húzódva. Látványosan tudomást vettünk a másik jelenlétéről, és egymás mellé léptünk az adagio-hoz.

Az adagio-ban a balerina lassú, kitartott mozgásokat végez, amíg a férfitáncos feladata, hogy támogassa őt. Segítenem kellett az egyensúlyozásban látszólagos erőfeszítés nélkül. Felemeltem Harryt, a karjaimban tartottam, és megtartottam őt a forgások közben, mintha egy interaktív korlát lennék, ami nélkül ezek a mozdulatsorok kivitelezhetetlenek lettek volna.

Amúgy is elég nehéz volt kiviteleznünk, mert nem tudtam anélkül tartani Harryt, hogy megcsókolnám. Amikor Gigi lassú, bágyadt mozdulatait utánozta le, hátulról elkaptam a derekát, és az ágyékomhoz húztam. Vajon megengedné valaha, hogy így tegyem magamévá? – gondolkoztam magamban. Sosem egyezne bele, vagy még csak nem állt rá készen?

Harry megérezte az izgatottságom, és a hosszú haját oldalra húzta, hogy megcsókolhassam a nyakát.

– Ellazultál – jegyeztem meg.

– Úgy érzem… biztonságban vagyok.

Furcsa érzés volt ez valaki olyantól hallani, aki annyira tiszteletet parancsoló és erős volt, mint Harry. Nem tudtam elképzelni, hogy bármitől félhetne.

Csókolózás közben a korláthoz léptünk. Az ő keze a hajamban, az enyém a rövidnadrág hátsó része alatt kötött ki. Egy pillanatra ledöbbent, de aztán a nyelve a számba furakodott, és még erősebben csókolt. Ez az őrületbe kergetett. A tenyeremmel széthúztam őt, aztán gyengéden simogatni kezdtem. A lélegzete egyre nehezebbé vált.

Éppen amikor a dolgok kezdtek felforrósodni közöttünk, egy fiatal tánckaros lépett be az ajtón.

A szemei elkerekedtek, amikor rájött, hogy Siegfried herceg és Von Rothbart mibe keveredtek.

– Ó, basszus, bocsánat – dadogta. – Liam arra kért…

– Tűnés! – harsogta Harry.

A táncos majdnem elbotlott, amikor pokoli iramban rohant ki a stúdióból.

A fejem előre csuklott és Harry mellkasába nevettem.

– Nem beszélhetsz így az emberekkel.

– Miért nem?

– Mert nem szép dolog. Plusz, semmi szükségünk még több ellenségre.

Elgondolkodtam, Liam vajon mit akarhat, de olyan jól éreztem magam Harryvel, hogy végül úgy döntöttem, nem érdekel.

Harry tovább akart próbálni, de én túl fáradt voltam, hogy bármi mást táncoljak az adagio-n kívül. Helyette inkább elsétáltam az italautomatához, és vettem egy gyümölcslét. Aztán lefeküdtem a táncterem padlójára, és néztem, ahogy Harry a szólóit próbálja a pici rövidnadrágban.

Azelőtt nehéz volt elvonatkoztatnom az ellentéteink és a múltunk miatt, de most szabadon tudtam értékelni a táncát. A testet, ami olyan kecses, gyors és erős volt, mint az övé, olyan lehetett uralni, mint egy Lamborghinit vezetni. 

Amikor Liam belépett a terembe, felálltam.

– Sziasztok, fiúk. – Harry megállt, és lihegve tette a kezét a derekára. – Beszélhetnénk az irodámban?

– Az attól függ – feleltem, miközben a számba vettem a szívószál végét. – Bajban vagyunk?

Liam nem találta sem aranyosnak, sem édesnek a viselkedésem.

– Most!

Harry újra táncolni kezdett.

– Nem érek rá.

Liam hitetlenül a levegőbe emelte a karjait.

– Harry!

– Hallottad őt. Elfoglalt – vágtam rá.

Egyedül követtem Liamet az irodába. Kenneth Liam asztala mögött ülve várt ránk, egy iPaddel a kezében. Csak közelre látott, de most nem volt rajta a szemüvege. Liam leült vele szemben, én pedig mellé. Fogalmam sem volt, mire számíthatok. Kioktatásra? Figyelmeztetésre?

Felsóhajtott, amikor látta, hogy csak ketten vagyunk.

– Hol van Harry?

– Nem akart eljönni a táncteremből – felelte Liam.

– Ez nem elfogadható – mondta Kenneth összevont szemöldökkel. – Louis visszamegy, és idehozza. Nem érdekel az sem, ha ide kell rángatnod, miközben rúg és ordítozik.

Összefontam a karom magam előtt.

– Nem. Nem szereti, ha zavarják munka közben.

Kenneth és Liam sokatmondóan pillantottak egymásra.

– Bemutatlak Harry új vérebének – jegyezte meg Liam.

– Vaú – vontam fel a szemöldököm kihívóan.

Kenneth hátradőlt a székében, és megdörzsölte a halántékát.

– Louis, a társaság jelenleg komoly bajban van Harry viselkedése miatt. Te voltál a leghangosabb kritikusa…

– Meggondoltam magam. Ő egy csodálatos zseni, és a legjobb barátom.

Liam fáradtan nyúlt egy mappáért, aztán kivette belőle nekem a jövőbeli próbák ütemtervét.

– Gigi és Eleanor beleegyeztek ebbe? – Liam bólintott, gondosan megfigyelve a reakciómat. – Király. Gondolom, Joni át tudja venni innentől – jegyeztem meg magamban mosolyogva. Joni, a koreográfus asszisztens könnyű eset volt, és rettegett Harrytől. Könnyű lett volna meggyőzni, hogy Harry terve szerint haladjon.

Felálltam, és a vállamra dobtam a táskám. Alig vártam, hogy elmondjam Harrynek a jó híreket.

– Ne olyan gyorsan – mondta Kenneth. – Nem Joni veszi át Maurice helyét.

– Egy másik vendég koreográfust hívunk – tette hozzá Liam.

Felnyögtem. Ennyit a Jonival való együttműködésről. Gondolhattam volna, hogy nem fog ennyire könnyen menni.

Normál esetben felháborodva vitatkozni kezdtem volna, ha valami nem úgy alakul az adminisztrációnál, ahogy elterveztem, és úgy hiszem, ők is erre a reakcióra vártak, de tudtam, Liam mennyire nehéz helyzetben volt, szóval próbáltam emberi módon kifejezni a nemtetszésem.

– Biztos, hogy szükséges ez, amikor már olyan közel vannak a ruhapróbák? Tudjuk a koreográfiát. Mindannyian jól haladunk.

Kenneth felállt, és összeszedte a holmiját, Liam pedig átnyújtotta a dzsekijét. 

– Nem azért hívjuk ide, hogy megtanítsa a koreográfiát, hanem hogy átvegye az irányítást ebben a helyzetben, különösképpen egy bizonyos táncos felett.

Nem tetszett a hangneme. Harry nem valami állat volt.

– Ki ő?

– Majd elárulom, ha a papírmunka elkészül. Annyit mondhatok, hogy teljesen más, mint Maurice.

– Mikor kezd? – kérdeztem, miközben követtem Kenneth-et az ajtón kívülre, és mikor nem válaszolt azonnal, megütögettem a vállát, mint egy aggódó gyerek.

– Holnap. Pontban reggel kilenckor lesz egy megbeszélés, szigorúan az egész társulatnak. Mondd meg a te csodálatos zsenidnek, hogy ne késsen. A vendégünk nem szereti, ha megvárakoztatják.

És ezzel Kenneth elindult a lépcső felé, a lépései visszhangoztak a folyosón.