I. felvonás 4. fejezet

Sziasztok! Ez egy nagyon édes rész lesz, jó szórakozást hozzá! ;) :)

Harry / Múlt

A fiúk elhelyezkedtek a táncterem egyik oldalán a korlát mellett, míg a lányok velük szemben, a másikon. Az emeléseket gyakoroltuk. A régi, cheshire-i stúdióban a legtöbb lány fiatalabb és alacsonyabb volt nálam, de a Royal Ballet iskolában velem egykorúak voltak, és hasonlóan magasak, ha nem magasabbak. A hétvégén elmentem a Top Shopba, hogy beszerezzek néhány laza atlétát, amit a többi fiú is viselt. Végre úgy éreztem, illek közéjük, habár a technikám még mindig botrányosan szörnyű volt hozzájuk képest.
Louis-t egy barátnőjével rakták össze. Eleanor egy kedves, de gyanakvó barna hajú lány volt, akinek a bőre szépen lebarnult a jachton, amit Észak-Franciaországban béreltek nyáron a szüleivel. A terem két végéből vitatkoztak egymással.
– Le ne merj ejteni, Tomlinson! – mondta, miközben a balettcipőjét hajtogatta a kezében.
– El, nem ejtenélek le, ha egy kicsit el tudnál lazulni!
– Hogy tudnék ellazulni, ha folyton leejtesz?
Engem Gigivel raktak párba, az akadémia legerősebb női táncosával. Magas volt, izmos, és pokolian ijesztő. Amikor boldog volt, úgy nézett ki, mint egy kínai baba, de amikor dühös, akkor egy kobrára hasonlított. És sokszor volt dühös.
Louis meglökte a karom, hogy felhívja magára a figyelmem.
– Vigyázz Gigi-vel. A legutóbbi alkalommal tökönrúgott egy fiút, amiért leejtette. Azóta a Diótörőnek becézzük.
Teljesen elsápadtam.
Liam kezdett. A partnere a vállára támaszkodott, és ő könnyed mozdulattal emelte fel a földről. A lány lábai ollóztak a levegőben, aztán lágyan visszarakta a padlóra. Zayn egyszerűen felkapta a társát, kezeivel magasan a feje fölé emelte őt, és úgy forgatta, mint egy botot. Eleanor az orra alatt szitkozódott, miközben Louis-hoz futott. Egy elkapást és emelést gyakoroltak. A lánynak a karjába kellett ugrania, aztán Louis-nak fel kellett emelnie a feje fölé a derekánál fogva. Megcsinálták, de Louis-nak hamarabb le kellett tennie Eleanor idegeskedése miatt, mielőtt teljesen átpörgette volna.
Gigi jeges, kék tekintete az enyémbe fúródott, ahogy elindult felém. Egy arabeszk emelést kellett csinálnunk, a legegyszerűbbet. A jobb kezemmel a csípőjét, a ballal a hátranyújtott lábát kellett tartanom, mint egy pincér a tálcát. Berogyasztottam a térdem és felemeltem. Nagyjából félútig jutottam, amikor a karjaim remegni kezdtek.
Louis az ajkába harapott.
Zayn eltakarta a szemeit.
Nem tudtam megcsinálni. A könyököm összecsuklott és Gigi csúnyán landolt a földön.
– Újra! – mondta nekem.
Az egyik kezem ismét a csípőjén, a másik a lábán volt, aztán felemeltem és… és megint leejtettem. Basszus. Felállt és járkálni kezdett körülöttem.
– Újra!
Próbáltam, de fizikailag lehetetlennek tűnt.
– Nem tudom megcsinálni – sóhajtottam, és óvatosan letettem a földre.
– Újra!
Ezúttal kissé magasabbra emeltem, de a tartásom hanyag volt, és ő kicsúszott a fogásomból.
– Újra!
Nagyjából ötvenszer megpróbáltuk, és még akkor is gyakoroltunk, amikor a többiek már végeztek. A karom egyre gyengébb lett, nem pedig erősebb. Miután utoljára is leraktam őt, a többi fiú felé fordult, és odavetette nekik:
– Csináljatok vele valamit!
Aztán hevesen elfordult tőlem, és közben a haja az arcomhoz csapódott. A vállam legyőzötten előre esett.
– Gyerünk! – mondta Louis, amikor a táskáinkat pakoltuk. – Menjünk az edzőterembe.
Nem éreztem úgy, hogy kedvem lenne edzeni. Inkább csokit zabáltam voltam, aztán szundítottam volna egyet. Ahogy az iskola alagsorában az edzőterem felé tartottunk, Louis végig magyarázott nekem:
– A legfontosabb lecke, amit itt meg kell tanulnod, hogy a lányoké az utolsó szó. Sokkal többen vannak nálunk. Ha kiszúrsz az egyikkel, az összessel szembeszegülsz. Ha azt akarod, hogy Gigi tiszteljen – és akarnod kell, mert ha nem, akkor a többi lány sem fog – muszáj végezned néhány erőnlét-edzést hétközben. 
Nem elég, hogy rossz volt a technikám, de még gyenge is voltam. Nagyszerű. Csak adják hozzá a többihez a „mi a gond velem” listán.
Louis tudta, hogy rosszul érzem magam, és fáradt vagyok, ezért mindent megtett, hogy felvidítson. Elmesélte azokat az eseteket, amikor elejtette Eleanort. De ez az összehasonlítás nem volt helytálló. A legbonyolultabb emelést gyakorolták, míg én egy egyszerű arabeszk emelést sem voltam képes véghezvinni. Én voltam a legrosszabb diák az osztályban, talán a legrosszabb az akadémia történetében.
Kierőltettem egy mosolyt Louis próbálkozása miatt. Befordultunk a sarkon az edzőterem felé, és észrevettem egy bekeretezett képet az üveg trófea tárolóban, ami arról a híres táncosról, Alexander Beauchampról készült. Olyan fiatalnak tűnt. Biztosan ide járt iskolába, mert ő ide tartozott. Ő volt az igazi táncos, nem én. Komoran az üvegnek nyomtam az ujjam, és rámutattam.
– Nézd, Lou! A kedvenc táncosod.
Ő maga felé fordított, és megszorította a vállam.
– Harry, te vagy a kedvenc táncosom.
A szememet forgattam erre a dicséretre, de titkon imádtam, hogy ezt mondta.
Az edzőterem üres volt, és arra gondoltam, hogy legalább nem fogom leégetni magam. Úgy döntöttünk, hogy fekvenyomással kezdünk. A legalacsonyabb, 25 kilónyi súlyt tette a rúdra, amin kicsit megsértődtem. Azt hittem, 45-öt is fel tudok emelni fekvenyomva, de ő biztosított, hogy ez csak a kezdő gyakorlat, és aztán haladhatunk tovább.
– Feküdj le, a lábaid pedig legyenek a pad két oldalán – utasított. Levette a rudat a tartóról, és lenézett rám. – Most pedig, amikor elengedem, engedd egészen a mellkasodig, aztán nyomd fel újra. Itt leszek, és elkapom, ha nem sikerül.
Bólintottam. Olyan jó tanár volt, annyira türelmes és kedves. Azt kívántam, a táncórák a lányokkal is bár olyan könnyűek lennének, mint Louis társaságában lenni. Megragadtam a rudat, ahogy Louis mutatta, és bólintottam egy aprót. Nem engedte el.
– Készen állok – erősítettem meg hangosan. – Mehet.
Louis arca ellágyult:
– Nem tudom megtenni… a mellkasod olyan pici, mint egy kismadáré. Mi van, ha összetörlek?
– Louis!
– Rendben, rendben.
Lassan elengedte. Nehezebb volt, mint ahogy elképzeltem, de sikerült megcsinálnom öt ismétlést. Ennél a súlynál maradtam végig. Kiderült, hogy a 45 kiló kissé ambiciózus volt.
Aztán a súlyzókhoz mentünk, végül a húzódzkodó-rúdhoz. Ő húsz húzódzkodást tudott megcsinálni, én kettőt, de az sem volt tökéletes. Louis mögém állt és megfogta a lábaimat, hogy segítsen utolérnem őt a hússzal.
– Nem hinném, hogy ez számít – nevettem.
– Nem mondom el senkinek, ha te sem.
Amikor a zuhanyzókhoz mentünk, az izmaink már nagyon sajogtak. Louis levetette az átizzadt ruháit, és nekem nagy erőfeszítésbe telt, hogy ne nézzem őt. Teljesen fesztelen volt – mint a legtöbb diák az RBS-ben –, de nekem még mindig nem sikerült megszoknom, hogy egész nap olyan szexi, meztelen testek vesznek körbe, mint Louis-é. Alig sikerült magam visszafogni, amikor fel voltunk öltözve. Tudtam, hogy ha bármely testrészét meglátom meztelenül, biztosan merevedésem lesz. Rémült voltam. Annyira kínos lenne, hogy biztosan meghalnék szégyenemben. Mint egy robot, kényszerítettem magam, hogy csakis előre nézzek, és a csempét bámultam, miközben olyan gyorsan mostam a hajam, ahogy csak tudtam. Aztán Louis a kezembe nyomta a szappant.
– Fáj a karom. Mi lenne, ha megmosnád a hátam, aztán én is a tiéd?
Ó, ne! Hogy a fenébe tudnám kibírni merevedés nélkül, hogy ránézzek és még meg is érintsem őt? Lehetetlen volt. Hátat fordított nekem, és először kerültem szembe azzal a tökéletességgel, ami Louis feneke volt. Te jó Isten! Kipislogtam a vizet a szememből és gyorsan szappanozni kezdtem a hátát. A kezem könnyedén siklott a teste kontúrjain, a puha, lebarnult bőrén. Olyan jól nézett ki, olyan jó érzés volt a tenyerem alatt… Louis váratlanul megköszörülte a torkát.
– Elfelejtettél valamit – mondta, és feltartotta a luffa szivacsát.
Ááá. Teljesen idiótának éreztem magam, amiért a puszta kezemmel dörzsöltem végig a testét. Biztos azt gondolta, hogy egy perverz vagyok.
– Bocsi.
Elvettem tőle a szivacsot, újra beszappanoztam, és addig dörzsöltem, míg rózsaszín lett a bőre.
– Lejjebb – mondta a válla fölött oldalra fordulva, és a rekedt hangja végigvisszhangzott a zuhanyzón.
– Rendben.
Lejjebb csúsztattam a szivacsot a hátán.
– Még lejjebb.
Vettem egy mély lélegzetet, és a gerince aljához dörgöltem a szivacsot, közvetlenül a tökéletes feneke felett. Louis előre lógatta a fejét, és egy kissé felnyögött. Az elején megijedtem, de aztán erősebben és lassabban dörzsöltem, próbáltam ezzel még több nyöszörgést kihúzni belőle. Ívbe feszítette a hátát, aztán elégedetten felnyögött. Tetszett neki. Csináltam valamit, amit tetszett Louis-nak.
– Oké, te jössz – mondta.
Gyorsan megfordultam, gyorsabban, mint az órán piruettezés közben bármikor. Felizgultam, és nem akartam, hogy lássa az erekciómat. Lelkes volt, ahogy a vállaimat dörzsölte, de sokkal jobban szerettem volna a kezeit érezni. Szerettem volna megkérni rá… szerettem volna elmondani neki, hogy lassabban csinálja, de… túl félénk voltam, hogy megszólaljak. Amikor befejezte, a vízsugár alá állított, hogy leöblítsen. Éreztem, ahogy a forró víz és a szappanbuborékok lecsúsznak a nyakamon és a hátamon. Aztán másfajta forróságot éreztem. A lélegzetét a bőrömön.
– Harry… – dünnyögte, miközben a karjait hátulról a derekam köré fonta, aztán az ajkát a hátamhoz nyomta. Lehunytam a szemem, és beleolvadtam a gyengéd csókjába.
– Louis…
Olyan hirtelen engedett el, hogy majdnem elestem.
– Készen vagy – mondta, aztán elzárta a vizet, és elindult. Követtem őt, és remegve tartottam magam előtt a zuhanyzáshoz használt neszesszerem.
A szívem egész idő alatt dübörgött, míg felöltöztünk. Talán ma este a szobában tényleg megcsókol. Kedvel engem, legalábbis így gondoltam. Nem csókolta volna meg a hátam, ha nem tetszem neki legalább egy kicsit, igaz? Sosem csókolóztam ezelőtt még senkivel, és bár imádtam az ajkát a hátamon, kétségbeesetten vágytam arra, hogy a számat is megcsókolja. Rám mosolygott, miközben felhúzta a nadrágját. Talán az ő fejében is ugyanezek jártak. Alig foglalkozott azzal, hogy hogy áll a haja, ami szokatlan volt tőle. Minél előbb vissza akart menni a szobába, ahogy én is. 

Egész úton kacér volt, megállás nélkül csikizett és csipkelődött. Egy pillanatra sem tudtuk levenni egymásról a szemünket, ezért folyton beleütköztünk az emberekbe. Arra gondoltam, hogy ez csak jó jel lehet.
De amikor beléptünk az ajtón… Katasztrófa… Zayn az alsó ágyon feküdt.
– Gigi kidobott. Nagyon szar volt a kedve a próba után.
Mindketten rám néztek. A francba! Bár fel tudtam volna emelni Gigit! Akkor most kettesben lehetnénk Louis-val, és csókolóznánk. Helyette össze kellett pakolnom a dolgaimat, hogy leléphessek. Miért vagyok ilyen szörnyű táncos? Miért vagyok elátkozva? Belerúgtam a padlóba.
– Visszamegyek a szobámba.
Louis megállított.
– Hé, itt maradhatsz. Aludhatunk az ágyamban.
Ez az!
– Oké – mondtam érzelemmentes hangon.
De még csak hét múlt, és órák voltak hátra az alvásig. Rendeltünk kaját, aztán játszottunk Zaynnel. Szórakoztató volt, és kedveltem őt, de visszafelé számoltam a perceket, amikor végre egy ágyban lehetek Louis-val. Louis máshogy viselkedett Zaynnel, mint velem. Vele sokkal durvább volt. Kinevette, amikor elrontotta a játékot, „fasznak” és „kibaszott zöldfülűnek” nevezte, de amikor én rontottam a körömben, csak annyit mondott: „jó próbálkozás” pedig egyáltalán nem voltam jó.
Még mindig nem tetszett a gondolat, hogy osztoznom kell rajta Zaynnel. Eddig csak az enyém volt, de most versenyeznem kellett a figyelméért. Kettejüknek voltak belsős poénjaik, és teljesen őrült módjára nevettek. És amikor Louis mondott valami aranyosat – ami sokszor előfordult, hiszen ő volt Louis –, Zayn megsimogatta az arcát. Ez egyáltalán nem tetszett. De ami a legrosszabb, hogy nagyon jól érezték magukat. Amint egy játék véget ért, Zayn könyörgött, hogy játsszanak még egyet, és még egyet, meg még egyet…
– Fáradt vagyok! – panaszkodtam.
– Csak egy utolsót – felelte Zayn.
Tovább folytatták, és én olyan türelmetlen voltam, hogy ledobtam a kontrollert, és összefontam a karjaim a mellkasom előtt. Amikor végre megunták, Zayn javasolta, hogy nézzék meg Youtube-on, a profi játékosok hogyan játszanak ugyanazzal. Louis-nak tetszett az ötlet. Én úgy éreztem, a pokolban vagyok. Felmásztam az ágyra, és a falon lévő halott táncosok képeit bámultam, miközben azon gondolkodtam, hogy van-e esélyem legalább fele olyan jónak lenni, mint ők voltak. Aztán az jutott eszembe, hogy vajon hány embert csókoltak meg, mielőtt meghaltak, és engem vajon megcsókol-e valaki, mielőtt meghalok?
Órákkal később, amikor hallottam, hogy Zayn elhelyezkedett az alsó ágyon, akkor arra gondoltam, végre! Megtörténik! Louis és én egy ágyon fogunk osztozkodni, és talán, remélhetőleg csókolózunk majd.
Louis felmászott a létrán. Csupán a bokszere volt rajta, ezért gyorsan én is megszabadultam a felesleges ruháimtól, és ledobtam őket, véletlenül fejen találva velük Zaynt. Felemeltem a takarót, és vártam, hogy Louis lefeküdjön mellém. Amikor már egymás mellett voltunk, a hőmérséklet hirtelen legalább száz fokot ugrott. Olyan volt, mint a szex tűzlabdája. Csak egyetlen párnája volt, ezért össze kellett dugnunk a fejünket. Sötét volt. A szemében tükröződött a holdfény, ami besütött az ablakon. Bámult engem. Én is bámultam őt. Egy centivel közelebb csúszott… Aztán az alsó ágy mellől a műtőkben található lámpáékkal versenyző fényesség vakított el minket.
– Nem bánjátok, ha olvasok egy kicsit? – kérdezte Zayn.
Grrrrrrrr! De, én bánom! Éppen próbálom megejteni az első csókom!
– Nem, haver, csak nyugodtan – mondta Louis.
Be kellett érnem azzal, hogy beszélgetünk… legalábbis most.
– Szóval… van valaki, aki tetszik? – kérdeztem kedvesen.
– Nem tudom – felelte. A térde az enyémnek ütközött a takaró alatt, de nem mozdította mellőlem. Összeért a lábunk. Hmmmm.
– Ki volt az utolsó, aki tetszett?
– Hatodik évfolyamos volt, amikor én negyedikes.
– Megcsókoltad? – böktem ki. Semmi baj, már úgyis mindegy…
– Igen, sokszor – felelte mosolyogva.
Az öklöm összeszorítottam a takaró széle körül.
– Volt, hogy ti…? – Nem tudtam a szexről beszélni úgy, hogy Zayn alattunk olvasott, úgyhogy inkább a karjára betűztem a S-Z-E-X szót az ujjammal.
Louis nevetett.
– Nem. Sosem. Arra várok, hogy legyen egy… – és lebetűzte a P-A-S-I-M szót a mellkasomra, közvetlenül a szívem fölé.
Úgy éreztem, el fogok ájulni. Annyira szerettem volna megcsókolni! Majdnem sikerült figyelmen kívül hagynom a tényt, hogy Zayn ott volt a szobában, kivéve akkor, amikor megállt az olvasással, és beszélgetni kezdett velünk. Valamikor neki is aludnia kell, nem? Éjjel kettő is elmúlt, és még mindig olvasott. Milyen hosszú volt az a kibaszott könyv?
– Mit olvasol ott lent? A Háború és Békét? – kérdeztem szarkasztikusan, az ágy oldalánál lebámulva.
– Majdnem. Anna Kareninát. Nagyon jó.
Fáradt voltam, késő volt, és úgy tűnt, Zayn sosem fogja abbahagyni az olvasást. Nem volt más választásom, fel kellett adnom, és megpróbálni elaludni. Visszaejtettem a fejem a párnára, aminek a felét elfoglalták a tincseim, ezért gyorsan hátrasimítottam őket, hogy Louis kapjon levegőt.
– Neked van a legvadabb frizurád az összes fiú közül az iskolában – mondta Louis csodálattal.
– Tudom – sóhajtottam, és az oldalamra fordultam vele szemben. – A Madame azt mondta, vágjam le.
Louis hirtelen körém fonta a karját, mint a zuhanyzóban, erősen tartott, és az arcát a nyakamba fúrta.
– Ne! Szeretem a hajad.